2013. június 18. – Fater – Borravaló/Az ihatóbb Magyarországért
Van egy jól körülhatárolható borász-kör, aki évről évre felvállalja a „Kárpát-medencei” jelzőt. Mert kárpát-medenceinek lenni nem csupán egy földrajzi fogalom. (Bár hallottam már olyan emberről, aki „földrajzilag magyarnak” titulálta magát, az ilyen gyökértelen, „oda piszkítok, ahonnan eszem” lények bevallom, elszomorítanak). De vissza a borászokhoz: nem csupán kis, családi pincékről van szó, méretben is nagy termelők jöttek el egy hétvégére a budafoki Rozáriumba, immár nyolcadszor. (Fater)
Szólt a Csík, Ferenczi György, a Muzsikás (példálózva, mert egész nap szólt a zene) és folyt a bor, nem is akármilyen. Tokaj, Felvidék, Villány, Balaton, Etyek-Buda, Délvidék, Szekszárd, Bácska, Szerémség… Sajnos az időjárás nem kedvezett a borisszáknak vasárnap, én esőköpennyel és ernyővel felszerelve is rendesen megáztam, de a zuhi egy óra alatt odébbállt és csak a sár maradt (már ahol… szegény Lenkey Géza kora délután a tűző napon próbálta kihegeszteni a hirtelen lett lápvidékről a kisbuszát – még szerencse, hogy – első fesztiváljaként – Fia vele tartott és frontot is tartotta a bódé előtt sokasodó szomjas sereggel szemben). (Később úgy fél tucat borrajongó kézzel kitolta a dagonyából a járművet.) (Szerk.)
De essen szó a borokról is: a még zuhogó esőben azonnal a faházába invitált Málik Zoltán, akinél egy szép, kellően vastag és gazdag szürkebarátot kóstoltam 2010-ből (nem mellesleg megismerhettem ebből az évjáratból az egyedi aromavilágú bakatort és egy remek kéknyelűt is: egyik sem esett áldozatul az éles savaknak, finoman ásványos, klassz borok). Von Beöthy 2011-es olaszrizlingje szintén, de tőle a 2008-as Kurucvér (kékfrankos-pinot noir) fogott meg igazán.
Aztán került a faházba két Maurer kadarka is, ami extrém élmény volt, hiszen azonos évjáratú, de különböző korú tőkékről szüretelt gyümölcs adta az alapot. Kicsit elhúztam ezt mondatot, mert leírni is nehéz: a fiatalabb ültetvény 1925-ös, az idősebb pedig Európa egyik legidősebb szőleje, bakművelésű, 1880-as. „Ha valaki éjjel bekerül azok közé a szörnyek közé, lehet, hogy nem jön ki élve.” Nagy, derékvastagságú matuzsálemek ezek, a boruk pedig egyszerűen remek. A kadarka igenis lehet „nagy bor” és lehet 90+ pontos, csak saját magához kell mérni és a saját „kárpát-medencei” szánkhoz.
Remek tételek fogadtak Lenkey Gézánál is, boldogan konstatáltam, hogy az ár-érték bajnok, csak magnum (1,5l) palackos kiszerelésben létező „Az élet szép” házasítás 2011-ből igen jól sikerült és az ára sem ment jóval feljebb. Erősen ajánlott tétel, mint Túlélő és az öt éves palackérlelésen átesett sárgamuskotály is (Aki az egyszerű, félédes, kissé buja muskotályokat keresi, az csalódni fog, ne igya. Aki viszont az ásványosságot, a komoly savszerkezetet, a valódi hegyaljait keresi, az ne habozzon kérni.)
Szép sor volt a másik Gézánál (Balla) is: a prémium kadarka kiemelkedett, de a tanninosra hangolt kékfrankos is megfelelően komoly, érett tétel, vastag, hosszú.
Dúzsi Tamásnál zártam a napot – ami ekkor már nagyon szépen sütött. Örömmel állapítottam meg, hogy olyan sok borász jött el, hogy három óra szinte semmire nem elég. Még szerencse, hogy a rendezvény három napos, aki idén kihagyta, jövőre pótolhat.
