mádikő

Vince-napi szőlőszentelés a mádi Szent Tamás-tetőn

 

Tóth Zoltán, foodie

Nem vagyok az ilyen szabadtéri szakrális események nagy híve, de komolyan, egy darabig kezdtem magam egészen áldottnak érezni, hogy itt lehetek!

Szerencsére jóval meghirdetett kezdési időpont előtt értünk fel a tetőre – szerettünk volna egy kis tömegmentes csendes szemlélődést – igy ott lehettünk, amikor Szepsy István bácsi begördült dűlőjáró-vendégzötyögtető kisteherautójával. Akkor már egy órája a területet járta. Barátaim közül volt, aki korábban aggódott, hogy az idősebb Szepsy egészsége engedi-e az egész napos programon való helytállást, ezúton üzenem nekik, hogy bishundertzwanzig, minimum. Nem csak testileg, de szellemében is! Az egy dolog, hogy milyen elegáns humorral oltotta fiát a szőlész-borász alapfelszereltségéről, amikor az elővett egy az apjának hozott („tartalék”) metszőollót, hátha otthon felejtette az öreg, de olyan szép ívű beszédet tartott a geológiai tájtól a benne élő embereken át a szőlőt fenyegető ezer veszélyig, kimondatlanul is igazolva az áldás megkerülhetetlenségét, hogy egy pillanatig mindannyian akaratlanul is fohászkodni kezdtünk.  A református lelkész példabeszéde az előre ítélkezés csapdáiról és az áldás fontosságáról csak fokozta az emelkedett érzéseket.

SzepsyésEgyház

Tartott ez addig, amíg a saját indító bevallása szerint is készületlen katolikus plébános az alkalomhoz, a korábbi beszédek színvonalához és a saját állítólagos hitéhez képest is egyaránt méltatlan módon, egyéb felemelő gondolat híján, „aktuálpolitizálni” nem kezdett.

Mondhatnám, hogy számomra ezzel lett vége az eseménynek, de nem így volt. A három beszéd egyfajta megvilágosodást hozott nekem. Talán túlzóan profán a párhuzam, de arra gondoltam milyen sok közös a van a keresztény hitben és a szőlőművelésben. Mindkettő több ezer éve velünk van. Jöhettek, mehettek történelmi korszakok, királyok, tábornokok, vagy diktátorok, mindkettő túlélt már mellőzést, kihasználást és üldöztetést.

Mert mindkettő, a bor és a hit is, akár ők uralnak bennünket, akár mi uraljuk őket, bennünk kel életre, bennünk találja meg létezése értelmét. Legyen bármilyen is a külvilág.

Legyen hát idén is áldás a boron, minden hívő vagy hittelen emberen!