2015. december 20. – Rattner Réka –
November végén különleges kóstolót rendezett Villány a franciaországi Loire völggyel, mint vendégrégióval a patinás Siklósi Várban. Céljuk a cabernet franc bemutatása volt önálló fajtaként – két merőben eltérő borsoron keresztül. A szakmai napot másnap közönségkóstoló követte, ahol a fajta iránt érdeklődőknek is alkalma nyílt a honi és külföldi tételek végigkóstolására.
A konferencia szervezésébe a hazai tanácsadók mellett két holland szakember is bekapcsolódott. Jan Van Lissum, a Gault-Millau gasztronómiai kalauz holland kiadásának főszerkesztője, és Erik Sauter borász, borkritikus, borimportőr jól ismeri Villányt is, a fajtát is. Javaslatukra kapott meghívást a rendezvényre Anne-Charlotte Genet, a Loire-menti Chinonban működő Domain Charles Joguet pincészet kommunikációs igazgatója és társtulajdonosa, valamint a szintén Franciaországból érkező Bourguignon házaspár, Claude és Lydia, mindketten mikrobiológusok. (idézet a sajtóanyagból)
A fajta francia eredetű, a 17. század óta ismert, de világszerte termesztik így Franciaország mellett megtalálható Olaszországban, az Egyesült Államokban, kisebb mennyiségben Dél-Afrikában, Chilében, Argentínában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Franciaország több régiójában van franc, de elsősorban házasítva találkozhat vele a fogyasztó, így a bordeaux-i házasítás részeként a cabernet sauvignon és merlot mellett. Fajtaborként ritkán fordul elő – a Loire völgyében azonban remekül érzi magát és szépen meg tudja mutatni a hűvösebb klíma és a terroir adta jellegzetességeket, mindemellett megtartja a fajtajelleget is.
Magyarországon az 1800-as évek végén jelent meg, ma termelése alapján a világ középmezőnyébe esik, jellemzően Villányban, Szekszárdon és a Balaton déli részén találhatóak cabernet franc tőkék. Villány története akkor érkezett egyik fordulópontjához, mikor Michael Broadbent MW 2000-es látogatását követően azt írta az angol Decanter magazinban megjelenő kóstolójegyzetében, hogy a cabernet franc megtalálta természetes otthonát a régióban. A 2014-es évjárattal jelent meg új brandként a Villányi Franc, amely 100% cabernet francból készül, szigorú terméskorlátozással, minimum egy év hordós, majd egy év palackérleléssel kerülhet forgalomba és kiváló érlelési potenciállal bír.
A villányi és a Loire völgyi francok között jelentős stílusbeli eltérések figyelhetőek meg, előbbiek melegebb, míg utóbbiak hűvösebb karakterrel bírnak. Villány klímája a kontinentális és szubmediterrán keveréke, míg Loire a kontinentális és az óceáni keveredése, hűvös nyarakkal. A melegebb klíma révén a borok alkoholtartalma magasabb, savaik visszafogottabbak, fekete bogyósgyümölcsök jelennek meg aromatikájukban, tanninjaik érettek. A hűvösebb klímáról származó borok élénkebb savakkal rendelkeznek, inkább piros bogyósgyümölcsök (csipkebogyó, málna, szilva) köszönnek vissza belőlük, valamint jellegzetességük a grafitosság, a gyógynövényes jegyek és a csokoládé, ami nem hordós érlelésből származik, alkoholtartalmuk alacsonyabb, tanninjaik kissé nyersek, zöldek lehetnek amennyiben a szőlő nem tudott beérni megfelelően.
A villányi franc sorral kezdtük a kóstolást, 2002 és 2013 közötti tételekkel. Az egyik érdekesség a Wassmann Pince 2013-as Cabernet Franc-ja volt, ami hűvösebb, grafitos karakterisztikájával a Loire menti stílusra hajazott. A biodinamikus módon készült borok spontán erjedtek, majd 16 hónapot töltöttek használt magyar és francia hordókban. A sor egyik befutója nálam a Riczu-Stier Pincészet 2012-es Cabernet Franc-ja lett, 18 hónap hordós érleléssel savai kerekek, tanninjai selymesek, mindehhez érett gyümölcsök társultak. A legidősebb tétel a Csányi Pincészet 2002-es Chateau Teleki Cabernet Franc-ja volt, ami 16 hónap barrique hordós érlelést követően került palackba és még mindig remekül tartja magát.
A második kóstolósor a Loire völgyi tételeket vonultatta fel, 2011 és 2014 közötti borokat vettünk górcső alá. Az első néhány bor kóstolása során a villányiaktól határozottan eltérő, élénk savú, könnyed testű tételekkel volt dolgunk. A Couly-Dutheil – Les Chassoirs 2013 (Saumur Champigny) igen fiatal még, savai élénkek, a gyümölcsök mellett herbális jegyeket mutat, lecsengése közepes. A Domaine de la Chevalerie – Diptyque 2012 (Bourgueil) már hosszabb palackos érlelésen van túl, azonban még nem ért a csúcsára. Piros bogyósgyümölcsök mellett paprika jelenik meg, savai kellemesek, azonban a tanninok húznak még. Couly-Dutheil – Clos de L’Olive 2011 (Chinon) volt nálam a befutó tétel a francia vonalon. Egyensúlyban volt a gyümölcsösség és a test, ízben érett erdeigyümölcsök, izgalmas fűszerességgel és csokoládéval, lágy, jól integrált tanninokkal.
„Az volt a célunk, hogy megérezzük a Villányi Franc szellemiségét és lelkét, és úgy vélem, ez a hétvége mindannyiunk számára bebizonyította, hogy a Villányi Franc saját arculattal, identitással rendelkező, izgalmas bor, amire méltán vagyunk büszkék” – állapította meg a rendezvény zárásakor Győrffy Zoltán borszakértő, a rendezvény egyik szervezője. És már egészen biztos, hogy a folytatás sem marad el! A Villányi Franc számtalan külföldi meghívást kapott a jövő évre, és 2016. november 18-19-én újabb hazai rendezvénnyel készül a borvidék! – (idézet a sajtóanyagból)
A program végére pontosabb képünk volt a fajtáról, mint eddig valaha – egészen egyedi tulajdonság az, hogy egyszerre képes megmutatni önmagát és a termőterület jellegzetességeit is. Abban pedig mostmár egészen biztosak lehetünk (ha egyáltalán voltak eddig kétségeink), hogy érdemes kiemelt figyelmet szentelni a fajtának Villányban. A magyar fogyasztói ízléshez egyértelműen közel áll az, ami ott kerül a palackokba – ez bizonyságot nyert ezúttal is. Idővel pedig megmutathatná magát a nagyvilágban is!
