nygi

Nyulasi Gábriel István, elnök, főszerkesztő, bortanácsadó – WSET felsőfok

Vissza kell adnunk a bor spiritualitását, és támogatni a borkultúrát minden szinten. Szükség van a csúcsborokra, de gondolni kell a mindennapok boraira is…

Lehet, hogy kicsit banálisan hangzik, de a szőlőben tettem az első lépéseket a borkultúra megismerésében. Már gyerekkoromban gyakran kapáltam, kötöztem, permeteztem a kis házi szőlőskertünket. Később a borokat kóstolva folyamatosan gyarapítottam tudásomat. 2008. februárjában született meg a gondolat, hogy megalapítsam Az ihatóbb Magyarországért mozgalmat, melynek keretében a borfogyasztók és borászok bevonásával közösen dolgozunk a magyar borkultúra fejlesztésén. Egyre tudatosabban támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat a borágazat területén. Most 2016-ban szintet lépünk és új külsővel lepjük meg követőinket.

Gyakorta bírálok borversenyeken, tudósítunk borfesztiválokról, borvacsorákról. Szívesen adunk bortanácsokat is, akár márkaépítés és marketing területen is. Nyitottak vagyunk a helyi boros kezdeményezésekre, keresünk minden lehetséges borkultúrás kapcsolódási pontot – hiszen Magyarország így válhat ihatóbbá.

 

Rattner Réka

Rattner Réka, bor- és gasztronómiai újságíró – WSET középfok

A gasztronómia szeretetét otthonról hoztam, ami igen hosszú ideig csupán a főzésre-étkezésre korlátozódott. Hiába ugyanis az egri borvidékről származó kocsmáros felmenőink, a családunkban mégsem terjedt el a bor szeretete. Majd jöttem én. Eleinte számomra is az édesebb, gyümölcsös ízvilágú borok voltak a szimpatikusak, a tudatos fogyasztás még váratott magára.

Megjártam néhány országot, kóstoltam bort erre-arra, majd hazatérve egyszer csak zavarni kezdett, hogy a világon semmit sem tudok a borokról, holott ez a gasztronómia elengedhetetlen része. Ahogy mondani szokás a többi már történelem. Az első rövidke alapozó borkurzust továbbiak követték, majd jöttek a kisebb-nagyobb kóstolók, pincelátogatások és túrák, így gyorsan szenvedéllyé vált a bor is. Ma már a célkitűzéseim közé tartozik a fiatalok igényes fogyasztókká való kinevelése, amely a borokon túl az étkezésre és a (gasztro)kultúrára is kiterjed, hiszen ezek kéz a kézben járnak. A legkiemelkedőbb borral kapcsolatos élmény, amit folyamatosan tapasztalok magam körül, hogy hidat képez az emberek között – a közelében megnyílunk, s így születnek új ismeretségek, barátságok. Igazi Borbarátságok…

 

Török Annamária

Török Annamária, Szőlész-borász, WSET középfok

Minden egyes alkalommal, mikor az első kortyot ízlelgetem, eszembe jut a Hamvas Béla által megfogalmazott „daimóni tűz” mely a borból a testbe kerülő kis angyalok örömlángja. Valószínűleg ez a korai örömtűz vezérelt akkor is, mikor a becses szőlész-borász szakmát választottam.

Az egyetem és az egyetemi estéken szerzett kortyok egyre inkább ráébresztettek, mi az, ami számomra nem csak munka, szenvedély is. Mind többet és többet szerettem volna tanulni, felfedezni. Gyakori látogatója voltam az iskolai fakultatív kóstolóknak, örömmel hallgattam az élesztősejtek alkoholtoleranciájának nehézségeiről. Szőlészeti tapasztalataimat a baji ezer hektá….négyzetméteres kis birtokunkon öregbítettem, gyakoroltam a szálvesszős metszést és a tetejezést.

Szőlész-borász diplomám megszerezése után sem lankadt a témához tartozó mélyebb ismeretek birtoklásának vágya, elhelyezkedtem az általam tanult tankönyvi strófákat alátámasztó tökéletes gyakorlati helyen, azaz egy borászati üzemben. Hatalmas örömmel tölt el, hogy a kortyok mögé láthatok, egyre inkább megismerem a miérteket és a hogyanokat, ahogy a bor az én részemmé vált, lassabban, de én is borok részéve válok.

A legnagyobb lelkesedéssel és beleéléssel osztom meg másokkal az általam tanultakat és tapasztaltakat, és nevelem környezetemet a minőségi és értékes borfogyasztásra.