mtikl

Kövér László és az Országház borai

Tóth Zoltán foodie írása

Idén második éve írt ki pályázatot az „Országház Bora” cím elnyerésére Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Mivel a nyertes borok a magyar gasztronómia és borászat képviseletében foglalnak majd helyet a Tisztelt Házban, csak helyeselni lehet, hogy a hús vér képviselőkhöz hasonlóan nyílt versenyben dől el, mely palackok állnak majd a protokolláris rendezvényeken az asztalokon, és kapnak helyet a kiemelt vendégek ajándékcsomagjaiban.  Bár idén 17 borvidék 90 pincészetének 160 tétele került megmérettetésre, ami nem csekély szám, szerintem növelné a díj presztízsét, és a díjazott borok exkluzivitását, ha még többen pályáznának egyedi arculatú izgalmas tételekkel.  

Az olaszrizlingek közül a balatonfüredi Figula Pincészet 2015-ös Lőcze Olaszrizlingje; a furmintok és furmintalapú házasítások kategóriájában a tokaji Béres Szőlőbirtok 2015-ös Naparany Cuvée-je; az egyéb fehérborok csoportjában pedig a Balaton-felvidéki Dobosi Pincészet 2016-os Bio Kéknyelűje nyerte el a kitüntető címet. Az, hogy a furmintok közül mindhárom dobogós Tokajból érkezett, az talán nem olyan nagy meglepetés, de az számomra mindenképpen az, hogy az egyéb borok top háromába a Dobosi pincészet egy másik bora, a bio juhfark is bekerült.

Kövér László (fotó: MTI)

Kövér László (fotó: MTI)

A kékfrankosok közül a villányi Günzer Zoltán Pincészet 2012-es tételét, míg a bikavérek mezőnyéből az egri Petrény Pincészet szintén 2012-es Borgundi Bikavérét választotta a zsűri (itt mindhárom díjazott egri volt) A legjobb kadarka a szekszárdi Eszterbauer Borászat 2017-es Nagyapám Kadarkája lett. A cabernet franc kategória első helyén a Villányi Franc kedvelőket meglepve az egri Juhász Testvérek Pincészetének 2011-es Cabernet Franc Grand Selectionja végzett, a tokaji aszúk közül pedig a Grand Tokaj szállíthatja Az Országház Borát, ezúttal a 2013-as 6 puttonyos Szarvas Aszút. Nekem személyesen ez a tétel lett a kategóriagyőztesek győztese!

A helyezetteket ismertető és díjazó sajtótájékoztató végén a résztvevők állófogadáson megkóstolhatták a kategóriagyőztes borokat. Dicséret illeti a szervezőket, ritkaság, hogy egy borbemutatón kellő hangsúlyt kap a hozzá illő étel is! Itt ez történt: minden tételhez három falatka-fogást kínáltak, amelyek közül több valóban jól harmonizált a borokkal, kiemelve azok fajtajellegét, vagy egyenesen új, komplex ízeket hoztak létre. Ahhoz, hogy a kiválasztott borok valóban Magyarország gasztronómiai képviselői lehessenek, fontosnak tartom, hogy az ételek és borok jó párosításából származó felfokozott gasztroélmény a Parlament protokolláris eseményein is megjelenjen, és a külföldi vendégek számára is átélhető legyen.

A borok és falatkák élvezete mellett alkalom adódott a borászokkal, a bíráló bizottság tagjaival is szót váltani. Mivel velük viszonylag gyakran találkozhatok, Házelnök úrral viszont nem sok esélyem akadna újra összefutni, ezért őt akartam szóra bírni. Legnagyobb meglepetésemre első kérésre örömmel kötélnek állt. Megtudhattam tőle, hogy személyes kedvence az itt az egyéb kategóriába sorolt juhfark. Nincsenek előítéletei egyik borfajtával szemben sem, bár talán a pezsgőket egy hajszálnyival kevésbé kedveli a vörös, vagy fehérboroknál. Olyannyira nincsenek, hogy még arra a bizonyos legelső pohár borra is jó szívvel és jó szájízzel gondol vissza, amit 16 éves korában nagyapjától kapott, pedig az a bor ma már nehezen kerülhetne be egy borverseny élvonalába, lévén Otelló szőlőből készült. Meggyőződése, hogy a borkultúra a magyar hagyomány és kultúra fontos része. Ahogy Erdélyben vagy a Felvidéken egy jó pálinka, a németeknél a sör, úgy nálunk a bor adja az ételek és az élet élvezetéhez a keretet.

Ahogy a csujogató is mondja:

„ha a magyar szomorkodik

bánatában jó bort iszik

bort iszik az nem is vizet

sörér’ csak a német fizet”