2012. január 18. – Fater/borravaloponthu (fotók: Ny.G.I.)
Fater barátomat kicsit unszolni kellett, hogy látogasson ki a fesztiválra. A Strázsahegyi kalandozásokat nem lehet a fotelból átélni, ott kell lenni, kortyolni. A kissé zordan induló időjárás ellenére megduplázódott a látogatók száma a tavalyi fesztiválhoz képest. Budapestről is sikerült mozgósítani az embereket, Az ihatóbb Magyarországért kiemelt médiatámogatóként járult hozzá a sikerhez. A rendezvény telitalálat, hiányt pótol, hiszen ebben az időszakban üresek a kültéri boros rendezvény-naptárak. A Jégvirágtól Borvirágig ismét bizonyított, pazar kulináris felhozatal és kiváló hangulat forralt borral elegyítve. A borravalo.hu rendszeres publikálója sem bánta meg, hogy a monori Strázsahegyen járt. (Szerk.)
A Strázsahegyen a Szép leányok tüzes tánca a Borra-Való koncertjén idekattintva érhető el!
Másodszor gyűlt össze a nép forraltbor-illatra a monori Strázsahegyen. A helyi Borút Egyesület lelkes tagjai különféle éttermek és étkezdék kihelyezett tagozataival erősítve rendezték meg a második „Jégvirágtól Borvirágig” fesztivált.
Itt a hangulat a lényeg: emberi léptékű a domboldal, nagyjából egy kilométernyi sétával mind a 12 állomás bejárható. Kifogtunk egy hűvös, de napsütéses délutánt, így minden adott volt a jó borozáshoz. Forralt bort mindenhol mértek (különösen tetszett a chilis változat – már régóta kárálom, hogy a csípősnek van létjogosultsága a fagyban), egyes gazdáknál pedig kóstolhattunk újborokat is (fehéret, rozét, vöröset egyaránt).
A falatok hibátlanok voltak, kedvenceim az alaszkai póréhagymás lazac-krémleves, a forró szederleves merlot-val készítve, pirított mandulával és citromfűvel, valamint a pincho napon szárított paradicsommal és zöldfűszeres kecskesajt labdával. Klassz volt a májas és szívhez szóló a pálinkás-csokis gyümölcskenyér is. Nyitott pincék jelleggel özönlött a mosolygós nép ki és be, bögre és falatok a kézben, háttérben naplemente.
Ami volt: szíves látás, napsütés, jó forralt borok, jó falatok, kellemes hangulat, könnyen bejárható és végigehető-iható útvonal.
Ami nem volt: tömeg és az ezzel járó kínlódás (bár amilyen jó a rendezvény híre, jövőre még többen jönnek majd el), körülményes kóstolójegyes vagy chipkártyás rendszer és bejárhatatlanul nagy, szétszabdalt terület.
Ajánlható kisgyermekes családoknak kirándulás-jelleggel, csak jövőre is legyen ugyanilyen szép időnk. Megközelítése autóval is lehetséges, a vasútállomástól jó fél órás, nem megerőltető séta (a Strázsahegy valójában inkább domb, lankás és rendezett). A belépő idén 2900 baráti magyar forint volt, ami korlátlan evés-ivást jelent a karszalag és bögre birtokosának. Érdemes megnézni a fotógalériát, többet fog mondani ezer szónál.
