2013. március 26. – Az ihatóbb Magyarországért
Megvolt újra, Badacsony New Yorkban, most 2013-ban. Jó volt, tetszett, jó, hogy egy borvidék fellép egységesen a szakmai és a nagyközönség számára együttesen. Hogy a rizlingek közül néhány nyúzott volt? Ennyi belefér, nagyobb gondunk ne legyen. Két szemszög, két oldal jelenik meg cikkünkben. A már nem kezdő borkortyoló, és a szervező véleménye.
Egy kedves boregyetemista benyomásai:
Az eleganciáját az eseménynek már megadta a helyszínválasztás is, amihez a badacsonyi borok stílusa szerintem abszolút passzolt. A legtöbb bor elegáns volt, és a viszonylag sok pincészettel tökéletesen lehetett érzékeltetni, hogy a borvidék mennyi stílust képes felvonultatni.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
A Németh Pincészet kis kézműves vonalát is meg lehetett ismerni, mivel nem használnak fajélesztőt, egyedileg díszített palackjaik vannak, és kis területen gazdálkodnak. Ezzel szöges ellentétben jelenik meg a Varga Pincészet, akik szinte semmit sem hordóznak, és nagyüzemben készítik a boraikat. Számomra ez a sokszínűség volt az egyik legérdekesebb motívum. Jó ezeket a különbségeket megtapasztalni, sokat tanulhat a már vájtnyelvű és a kezdő kóstoló egyaránt.
A legjobb könnyed bor egy muskotály volt számomra, Borbélyék Gabriellája (2012). A kedvenc édesem Némethék Ambróziája (2011) lett. Az összetettebb szárazak közül nálam a befutó a Villa Sandahl Cappuccino oil nevű 2011-es rajnaija volt.
Kellemes volt olyan környezetben kóstolni a borokat, ahol nem a „mindent igyunk gyorsan, és édeset” jellegű fogyasztó volt felülreprezentálva. Igen magas koncentrációban voltak a jegyzetelő, borértő kortyolók, akik a borászoknak szívesen tettek fel szakmai kérdéseket.
Az rendezvény időpontválasztása is telitalálat volt, mert a badacsonyi borokról mindig a nyár jut eszembe, a mostani rideg klíma ellenére. Pestre és a lelkekbe beszökött egy kis darabka napsütéstől áttüzesedett bazaltérzés.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Megrögzött aszúpártiként meglepő volt, hogy az édes borok mennyire harmonikusak voltak. Nem voltak a tokajinál megszokott giga-savak, de mégis az egyensúly ott volt a helyén.
Laposa Bencét kérdeztük, aki a szervezők élén állt a rendezvény tekintetében.
– Milyen volt az idei Badacsony New Yorkban rendezvény?
– Olyan volt szinte minden, mint tavaly. Nem változtattunk az alapkoncepción, a lényeg az összefogás a badacsonyi pincészetek között. Ennek fenntartása, a belső egység erősítése a legfőbb feladatunk. Szinte azt is mondhatjuk e logika mentén, hogy a borászatoknak és a borvidéknek sokkal fontosabb ez az esemény, mint az odalátogatóknak.
Egész évre feltöltekezünk, együtt buszozunk, ebédelünk és jelenünk meg a New York Palota impozáns terében. Ez egy nagyon pozitív üzenet, mind nekünk, mind a közönségnek. Az exkluzív környezetben adja magát, hogy egy európai színvonalú bemutatót tartsunk a szakmának és a közönségnek egyaránt. Az alapüzenetek szinte maradéktalanul megvalósultak, természetesen mindig van mit javítani.
– Pont erre vonatkozott volna a következő kérdésem, hogy mi az, amiben az eseményt jobbá lehet tenni?
– A sajtó részt, elsősorban a kommunikációt. Hiszen nem elég, hogy megrendezzük az eseményt, hanem azt el is kell tudnunk adni, hogy még több helyen megjelenjen ez a kezdeményezés. Meghívni TV-stábokat, híradókat, egyszerűen hírértéket generálni.
– A hírekről szólva, néhányan a boresemény után kritikával illették az egyes pincészetek közötti nagy minőségi különbségeket. Szeretnétek-e a továbbiakban valamilyen szűrést megvalósítani, és csak az igazán jókat megjeleníteni?
– Mi ezt nem szeretnénk felvállalni, nem célunk az ilyen jellegű különbségtétel. Minden borászat vállalja az arcát, minden asztalnál ott állnak a borászok. Az összes pincészetnek a saját felelőssége, hogy milyen borokkal jelenik meg. A fogyasztó a szakma el tudja dönteni, vissza tud jelezni, hogy melyik borászat borait kedvelte meg és melyikét nem. A visszacsatolásokból pedig a borászat el tudja dönteni, hogy milyen úton jár.
